Az eredeti változatot sajnos nehézkes lenne megszerezni, de volt olyan szerencsém és láttam egy 97 perces dán változatot. Lenyűgöző. Hozzáteszem, elfogult vagyok mindennel szemben, ami valamiben az első. Márpedig jelen film az első a történelemben, amely feldolgozza Szent Johanna történetét, így tény, csupa pozitív gondolattal álltam neki a filmnézésnek.
Azt gondoltam, hogy elővéve a törit minden háttér adott lesz számomra, hogy értsem és megemésszem, amit látok. Megdöbbenve kellett azonban tapasztalnom, hogy ezeket az ismereteket nyugodtan félretehetem, hiszen bárhol, bármikor fordulna elő egy ehhez hasonló, megrendelt tárgyalás, ha így tálalnák, ugyanilyen hatást váltana ki belőlem. Nade mivel is érte el a rendező ezt a hatást?
A filmben nincs beszédhang (egyes változatokban legfeljebb megjelenik némi zenei aláfestés). A mimika vezet. A rendkívül ütős mimika (no meg a kis segítség szöveges átvezetők formájában). Érdemes kipróbálni otthon a tükör előtt, hogy mennyivel nehezebb azt mondani, hogy szeretlek, mint az arcommal eljátszani. Azt mondani, hogy félek, vagy a szememmel mutatni. Nyilván nem bonyolult, ha tényleg szeretlek vagy tényleg félek, de ezt el kelett játszani! Zseniális teljesítmény.
Visszatéve a sztorit a helyére és idejére, azt hiszem sikerült kicsit elképzelnem és átéreznem, mit élhetett át Szent Johanna néhányszáz évvel ezelőtt, élete utolsó napján.
Erős 10-es. Nem ajánlom viszont azoknak, akik úgy félnek a némafilmtől, mint George Valentin A némafilmesben [2011] a hangostól. :)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.